Diszkalkulia


A szó jelentése: számolászavar. Ma már a diszlexia és diszgráfia mellett egyre ismerősebb fogalom.

Nem betegség és nem fogyatékosság, hanem az információfeldolgozás egy módja, amely vezethet iskolai kudarcokhoz, a kudarcok sorozata pedig önértékelési problémákhoz.

Bármilyen intellektus mellett előfordulhat, gyakorisága 5-10 %, ami nagyon sok gyermeket (és felnőttet) jelent.

Sok esetben nem is derül fény arra, hogy a gyermek ezzel a gonddal küzd, különösen, ha magas intellektusú. Ekkor ugyanis sajátos megoldási módokat, egyéni utakat talál a feladatok megoldására. Az is előfordul, hogy évekig tartó elfogadható matematika tanulmányi eredmény után hirtelen omlik össze.

Nagyon fontos lenne, hogy időben vegyük észre azokat a jeleket, amelyek alapján gyanítható, hogy gyermekünknek lesznek ilyen gondjai.

Ha óvodás korban figyelmeztető jelek:

◦ ügyetlen mozgás, beszéddel, tájékozódással kapcsolatos problémák,

◦ a gyurmázás, rajzolás, színezés kerülése, a számok, mennyiségek iránti érdeklődés hiánya.

Tünetek:

Gyakori nehézségek műveletek végzésénél (az összeadás és szorzás még csak-csak megy, a kivonás és osztás nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem). 

• Nehezen tudnak számokat összehasonlítani. 

• Gyakran számolnak az ujjaikon. Nehézség a visszajáró pénz ellenőrzésében, az idő leolvasásában mutatós óráról. 

• Nem tudnak várható eredményre közelítő becslést tenni. 

• Nehezen igazodnak el órarenden, menetrenden (táblázatokban). 

• Jól teljesítenek olyan tárgyakból, mint fizika vagy geometria, amik logikát igényelnek, amíg azok magasabb szintű számolást nem tartalmaznak 

• Rossz időérzék.

• Nehézségek a jobb és bal megkülönböztetésében.

• Nehezen értik meg és jegyzik meg a matematikai szabályokat, képleteket, sorozatokat (egyik napról a másikra elfelejtik). 

• Nehézségek számolást igénylő játék közben az eredmény fejben tartására.

Az állapot egyes esetekben a matematikától való fóbiához vezethet.

A tünetek felsorolása nem teljes. Egy-egy gyermek gondjának teljes feltérképezése vizsgálatot igényel. Csak a vizsgálati eredmény birtokában lehet a fejlesztést elkezdeni, ami bármelyik életkorban lehetséges.

Nem kell tehát megijedni, ha szülőként vagy pedagógusként gyanú ébred bennünk, hanem segítséget kell kérni, még mielőtt agyon gyakoroltatnánk gyermekünket vagy tanítványunkat.