Diszparaxia

A diszparaxia részképesség gyengesége, amely az agyi funkciók hibás működése következtében lép fel, mozgáskoordinációs zavart eredményez.

A háttérben a testkép, a testséma, a téri érzékelés zavara áll.

A gyermekek nem tudnak célirányos mozdulatot végezni, a komplexebb mozgásfolyamatok tervezését és kivitelezését nem tudják megoldani.

Jellemzői:

• normál intelligencia

• érintett személy korának megfelelő kommunikációs képesség – kivétel lehet azonban, ha a beszédközpont is érintett

 •átlagos vagy annál jobb memória 

• helytelen vagy kialakulatlan testséma 

• nem tud másokat utánozni 

• nem képes megmutatni, illetve megnevezni, hol értek hozzá

• általános lassúság jellemzi, pl. öltözködéskor

• nehezen tájékozódik a saját testén 

• a laterális dominancia (oldaliság) kialakulatlan 

• nehézkes a két oldal koordinációja 

• téri tájékozódás nehezítettsége 

• könnyen eltéved

• váratlanul beleütközik emberekbe, tárgyakba

• rendszeresen felcseréli az irányokat 

• nehézséget jelent a térképen való tájékozódás

• koordinálatlan mozgás eszközhasználatban, önkiszolgálásban, játékban, sportban – a mozdulataik darabosak, nehézkesek, kapkodóak, következetlenek, az alapvető kézügyességet kívánó tevékenységek, az aprólékos manuális mozdulatok, az írás, a vonalvezetés, az ollóhasználat nehézséget okoz számukra

• gyakran célszerűtlen cselekvéseket végeznek

A diszparaxia megjelenhet egyes testrészeket érintően, mint például az arcot, kezet, nyelvet érintően, de előfordulhat az is, hogy bizonyos tevékenységek zavaraiban nyilvánul meg, mint például a térben történő tájékozódás vagy öltözködés.